MACZKY LÁSZLÓ
Fekete-fehér fényképek és fotóalkotások
A fekete-fehér, mint vegytiszta grafika
A Münchenben élő magyar építész és fotográfus fekete-fehér fényképeinek esszenciája a lényegre való összesűrítés és redukálás. Tiszta vonalak és kompozíciók utalnak egy adott pillanat különlegességére, amit igyekszik a fényképeiben megragadni. A középpontban a hitelesség megélése és az identitás ábrázolása áll.
Maczky László fotói mindig kihívást jelentenek a szemlélő számára:
nem azért mert harsány motívumokkal és csillogással provokálnak, épp ellenkezőleg – valóságunk részleteit hétköznapjaink optikai nézőpontjából szűri meg. A pillantást az esztétikailag különlegesre élesíti ki és nyomatékos művészi stíluseszközökkel bizonyítja, hogy létezik ritmus a csöndben, amelytől napjainkban már teljesen elszoktunk.
Irritáló tükröződések, szokatlan látószögek, az aszimmetriák kompozíciós támogatása és egyes motívumok ritmikus sorba rendezése jellemzik a felvételeit.
A motívumait kivonja térből és időből és valamilyen abszolút értelmű jelzéssé konkretizálja őket. Munkáinak ebből fakadó esztétikai tisztasága és nyitottsága szinte szabályszerűen hangsúlyos vallomás a látottakról.
Kellő következetességgel erre az alapra építkezik tovább a fotográfus a hasonlóan analóg módon lefotózott, ám digitálisan feldolgozott nagyformátumú fotóalkotásaiban /színesek és fekete-fehérek/.
A homlokzatok építészetét továbbgondolja és stilisztikai idealizálás céljából felülemelkedik rajta. Itt jut szóhoz az építész, amikor is egy vizuálisan adott dologhoz egy abszolút formát kell találnia.
Maczky László fotóművészetének ismertetőjegyeiként a formák különlegességét és tisztaságát kell kiemelni, amely nem kerüli el a türelmes és odaadó szemlélő figyelmét, mindemellett stilisztikai egyértelműsége egyben igen komoly belső mélységgel is rendelkezik.
© Gisela Prokop, Munich 2008
Az elcsodálkozás rövid pillanata - Csak második pillantásra mutatnak rá Maczky László Veszprémi, Müncheni és Budapesti képei sajátosságukra. Szinte észrevehetetlenül egyesítette a motívumok nézetét éjjel, mind nappal egy fotón, és ritka megjelenésű szimultánsságot hozott létre. Ihlete egy gyakori jelenségből jött, amikor a késő délutáni napfény a háztetőkre süt, és ugyanakkor a kirakatok már nagy fényben pompáz